Léptetsz, miként a gólya vagy mint a sivatag délibábja, mely az utast halálba kergeti.
Előre-hátra nincs utad, céltalanul keringsz, mint a forgószél.
És bólongsz is: imádkozó zsidóként, – s nem úgy, mikép a fák.
A föld leveti hátáról nyomod, – az ég kizárja súlyos szárnyaid.
Arcod, hátad, jobb- és balkezed, talpad, fejtetőd merre ellát: nincs mit keresned!
Fojtsd magadba az irányokat és öld meg azon ellenségedet is, ki kezdettől fogva benned guggol.
Fordulj befelé ennekutána s merülj alá, le, le szintjeid fenekére s enmélységed ősüregéből ölts nyelvet a kívülrekedt világra!