...Alkonyi sétáimról viszont lemondtam, bölcsen visszahúzódtam munkám mellé, hiszen csupán ennyi volt a feladatom ebben a faluban, nem titkokat fürkészni jöttem én ide, papírzizegésű estéim nyugodtaknak tűntek, annál is inkább, mert kint egy idő óta már a tájat is más szemmel néztem: hiába volt a nappali szikrázó fehérség, a már-már vidám tél, hajnalban és alkonyatkor ködöt őriztek a környező sziklás hegyek, a közelibb dombok lankáin pedig olyan messzeségbe vesző fehérség terpeszkedett el, hogy ha ránéztem, úgy éreztem: csak éppen neki kell indulnom a havas semminek, s néhány lépés után olyan egyedül leszek, mint aki elvesztette a világot, s maga is örökre elveszett a nagy fehérségben, idegen, más-tájon hallgató hóvilágban, mely nyomomat sem tűri meg, magába fojt, és elhallgat velem...
