...
A Két Cefréhez címzett fogadó előtt Daniel Vangyelukot újra megállítottam.
A motoros láncfűrész eredeti Stihl csomagolásban, acélpánttal átkötött színes kartondobozban Edmund Pochoriles konyhájában a lócán hevert. Éppen reggeliztek, ott volt Danczura unokahúgom, aki a fogadóban szolgált, ott ácsorgott Lorenz Fabritius evangélikus lelkész is.
Tudták, honnan érkezem, látták Vangyelukot is a félig nyitott ajtó előtt. Ahogy állt ott lehorgadt fővel, és mint a lovaknak, kétfelé gőzcsóvák törtek elő az orrából.
Nincs valami jó kinézete, jegyezte meg Edmund Pochoriles.
Nincs, bólintottam. Nem tudom, mit kezd vele majd az öregem.
Fabritius a dobozra bökött, amint a hónom alá vettem.
Drága jószág, mire kell neked?
Hát mire is. Kijárok vele a Néma erdőbe, vagy mondjuk, ezentúl ezzel szabdalom az udvaron a tűzifának valót. De ha éppen úgy alakul, akár egy haragosomat is föl tudom aprítani vele.
Pochoriles még utánam szólt: Azért az, tudd meg, nem olyan egyszerű. A csontok még hagyján, de vértől, hústól, zsigerektől eldugulnak a csapágyak, egykettőre lefullad a motor, aztán moshatod. Egy jó baltával, kifent bárddal többre mész.
...