Boldog vagyok? Igen. Fáj a szívem? Igen. Gyötör a tékozló történelem? Igen. Bánt a gyűlölködés? Igen. Aggaszt XX. Századvégi emberiségsorsunk, sorsa a világnak? Igen. Így vagyok. Itt vagyok. Hitemmel. Verseimmel, 1977–1983 az a két szélső időhártya, aminek határbelsejében ezek a versek megszülettek. Abban a mániás-depressziós szellemi állapotban, amit költészetnek mondunk: sose tudhatja a költő, sose tudhatja az ember!
