A Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ a magyar irodalmi élet kiemelkedő lehetőségeként, a kortárs magyar irodalom nagyszabású, irodalomtörténeti értékű feldolgozásaként értékeli a Digitális Irodalmi Akadémia programot, ennek megfelelően arra törekszik, hogy az a lehető legmagasabb színvonalon valósuljon meg. Ez az irodalmi művek digitalizálása tekintetében röviden úgy fogalmazható meg, hogy forrásértékű szövegek kerüljenek fel az Internetre, minél teljesebb körű, sok szempontú keresési lehetőséget biztosítva. A teljes adatbázis pedig az irodalom iránt érdeklődők és a kutatók tájékoztatására megbízható információkkal szolgáljon. Éppen ezért örömmel fogadunk a program egészére vagy bármely részletére vonatkozó észrevételt, kiegészítést.
1. A kezdetekről
1998 tavaszán - 1848 százötvenedik évfordulója alkalmából, az íróknak, költőknek a polgárosodásban játszott meghatározó szerepére emlékezve - a Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ (akkori nevén Magyar Irodalom Háza) egy kitüntetett jelentőségű virtuális nemzeti intézmény, a Digitális Irodalmi Akadémia (korábbi nevén Digitális Halhatatlanok Program) alapítását kezdeményezte a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (akkori nevén Művelődési és Közoktatási Minisztérium) támogatásával a Nemzeti Kulturális Alapprogramhoz (akkori nevén Nemzeti Kulturális Alap) benyújtott pályázatában.
A program célja, hogy hozzájáruljon a magyar szépírók legjobbjainak alkotói szabadságát biztosító méltó feltételek megteremtéséhez, műveiket elérhetővé tegye az Interneten. Ezáltal a világ bármely pontján megismerhetővé váljék a kortárs magyar irodalom színe-java, és a nemzeti értéknek számító jelenkori szépirodalmi művek egyre bővülő köre egységesen kezelt adatbázisban elérhető legyen az érdeklődők számára.
A Nemzeti Kulturális Alap Bizottsága 1998. április 6-i ülésén a pályázatot elfogadta, és 2000. december 31-ig kötelezettséget vállalt a program finanszírozására.
A Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ a felhasználási szerződés megkötésének lehetőségét azoknak a ma élő íróknak, költőknek ajánlotta fel, akiket 1998-ig Kossuth-díjjal, illetve Babérkoszorúval tüntettek ki, és akik a Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központtal kötött szerződésben felhasználási jogot biztosítanak teljes - eddig írásban publikált - életművük megjelentetésére, illetve előfelhasználási jogot biztosítanak a szerződésben megjelölt határidőig írásban publikálandó valamennyi művük korlátlan digitális közzétételére azzal, hogy szerzői jogaikat minden más vonatkozásban maradéktalanul megtartják, továbbá vállalják, hogy részt vesznek az évente egy új digitális irodalmi akadémiai tag (a korábbi elnevezés szerint: „digitális halhatatlan”) és az első három évben évente öt posztumusz akadémiai tag kiválasztásában.
A Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ határozott időtartamra, 1998. július 1-jétől 2000. december 31-éig felhasználási szerződést kötött valamennyi felkért szerzővel. A szerződés értelmében az írókat a mindenkori minimálbér négyszeresének megfelelő havi összeg illeti meg. A program az alapítók szándéka szerint a mindenkori résztvevők élete végéig fizeti a felhasználási díjat.
1999-től kezdődően - a program folytatásához szükséges források megléte esetén - a Digitális Irodalmi Akadémia maga választ - minden kötöttségtől mentesen - évente egy írót, költőt tagjai sorába (minősített többséggel, 75% + 1 szavazati aránnyal), aki a fentiekhez hasonló feltételekkel jogosult a programban való részvételre.
A Digitális Irodalmi Akadémia tagjainak létszáma nem lehet harmincnál kevesebb. Az 1999-től kezdődően évente megújítandó, a Nemzeti Kulturális Alapprogramhoz benyújtott pályázat sikertelensége esetén - abban az évben - a Digitális Irodalmi Akadémia újabb tagot már nem választ.
A program kiegészítő része: posztumusz tagok
A Digitális Irodalmi Akadémia az alakulást követő három évben évente öt-öt (tehát összesen tizenöt) posztumusz tagot választ a közelmúltban elhunyt írók, költők közül, abból a célból, hogy a közelmúlt nagyjainak művei is hozzáférhetővé váljanak az Internet hálózaton, és ezen írók, költők hagyatéka a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásába kerüljön.
A Digitális Irodalmi Akadémia döntését követően a Kortárs Irodalmi Központ az örökösöktől megvásárolja a kiválasztott szerzők összes műveinek korlátlan elektronikus közlési jogát, de - hasonlóan a Digitális Irodalmi Akadémia tagjaihoz - ez semmilyen más vonatkozásban nem érinti a szerzői jogokkal történő rendelkezési jogot; valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum megvásárolja az író, költő irodalomtörténeti értékű kézirathagyatékát, illetve annak egy részét.
A posztumusz tagok körébe csak azok az írók, költők kerülhetnek, akiknek az örökösei mindkét fenti feltételt teljesíteni tudják, illetve kívánják.
1999-től kezdődően lehetőség nyílt a Digitális Irodalmi Akadémia tagjainak szavazata alapján azoknak az íróknak, költőknek (évente két főnek) az életművét is feldolgozni, akiknek a kézirathagyatéka már közgyűjteményben van. Ebben az esetben a Kortárs Irodalmi Központ az örökösöktől a szerző műveinek elektronikus felhasználási jogát vásárolja meg.
A program egyéb szolgáltatásai
A Kortárs Irodalmi Központ megtisztelő feladatának tekinti, és különös figyelmet fordít arra, hogy a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai otthonuknak érezzék az intézményt, számukra rendezvényeket, felolvasó esteket szervezzen, új műveiket bemutassa. Ezen túlmenően a tagok ingyenesen vehetnek részt a rendezvényeken és térítésmentesen használhatják az intézmény szolgáltatásait, illetve a Központ tagok számára előfizet az Internet szolgáltatásra, valamint egy (maguk választotta, magyar nyelvű) napilapra és négy (tetszés szerinti magyar nyelvű) irodalmi folyóiratra.
A Petőfi Irodalmi Múzeum megfesteti az akadémiai tagok portréját egy általuk kiválasztott festőművésszel, és összegyűjti a róluk készült fényképeket és más ábrázolásokat, amelyek a múzeum tulajdonába kerülnek.
A Kortárs Irodalmi Központ - az irodalmi intézményekkel együttműködve - törekszik arra, hogy külső források bevonásával, pályázatok elnyerésével minél nagyobb mecenatúrát teremtsen a tagokról és műveikről írott cikkek, kritikák, könyvek stb. internetes közlésére; a tagokról szóló monográfiák írására; életmű-kiadásokra; idegen nyelvű fordítások készítésére és kiadására.
A Digitális Irodalmi Akadémia a Kortárs Irodalmi Központ egyik szakmai tanácsadó testülete, amelynek tagjai véleményükkel és javaslataikkal hozzájárulnak a Központ minél sokszínűbb és színvonalasabb működtetéséhez.
Az akadémia évente legalább egyszer ülésezik, amikor megválasztja új tagját. Az akadémia az első három évben öt-öt posztumusz tagot választ. A Digitális Irodalmi Akadémia titkára a Kortárs Irodalmi Központot vezető mindenkori főigazgató-helyettes.
A Kortárs Irodalmi Központ az adatbázishoz szükséges anyagok teljes körű beszerzését, rendszerezését, digitalizálásra történő előkészítését az érintett írók, költők mellett az általuk választott, a műveiket legalaposabban ismerő szakemberekre (kritikusokra, esztétákra, irodalomtudósokra stb.) bízza.
A program tervezett megvalósulása
A program első két évi költségtervezete írónként átlagosan 200, azaz összesen 10.000 szerzői ív terjedelmű szöveg feldolgozásával és digitalizálásával számolt. Az eredeti tervek szerint 1998-ban a számítógépes feltételrendszer kialakítása mellett az írók által kiválasztott legkedvesebb müvek - írónként mintegy 40 ív - feldolgozása utáil 1999. január 1-jén kellett volna megkezdődnie a szolgáltatásnak az Interneten.
2. Az akadémiai tagságról
A Digitális Irodalmi Akadémia 1998. június 2-án 39 taggal alakult meg, taglétszáma jelenleg 51. Az alakuló ülésen a résztvevők - nagy többséggel - a Digitális Halhatatlanok elnevezést Digitális Irodalmi Akadémiára módosították.
Az 1998. június 2-i ülésen megszavazott posztumusz tagok közül Ily- lyés Gyula, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Németh László és Szabó Lőrinc életművének digitalizálásáról tudtunk megállapodni az örökösökkel.
A program indításakor adminisztratív tévedés következtében a Nemzeti Kulturális Alap Bizottsága által elfogadott programmal ellentétben - a Kossuth-díjjal és Babérkoszorúval kitüntetett írókon, költőkön kívül - négy Széchenyi-, illetve Állami-díjas író is kapott felkérést a csatlakozásra, amelyet a sajnálatos tévedés kiderülésekor - még a Digitális Irodalmi Akadémia megalakulása előtt - a Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ visszavont.
1998 decemberében Hámori József, a nemzeti kulturális örökség minisztere az érintetteket ért méltatlan és megalázó helyzet jóvátétele érdekében a Nemzeti Kulturális Alapprogram Bizottságánál kezdeményezte, hogy Fekete Sándor, Lengyel Balázs, Nemeskürty István és Rába György szoros kivételként 1998. július 1-jei visszamenőleges hatállyal a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai sorába kerüljön. A Bizottság a kezdeményezést jóváhagyta. Nemeskürty István a felkérést köszönettel visszautasította.
Az 1999. június 7-i ülésen megszavazott posztumusz tagjelöltek közül eddig Bertha Bulcsu, Nagy László, Pilinszky János és Tersánszky Józsi Jenő örököseivel sikerült megállapodni.
Az 1999. június 7-én megtartott ülésen a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai - a program alapításakor meghatározott többséggel - nem tudtak új tagot választani. Az ülésen született megállapodás értelmében az írók, költők véleményének összegzése alapján módosítási javaslatot nyújtottunk be a Nemzeti Kulturális Alapprogramhoz. Eszerint a többfordulós szavazás végén a legtöbb szavazatot kapott két jelölt közül a többségi támogatást élvező válik taggá. A Bizottság 1999. december 13-án elfogadta a módosító indítványt.
A Digitális Irodalmi Akadémia 2000. január 21-i ülésén többségi támogatással Csukás Istvánt választották új tagnak - 1999. július 1-jei visszamenőleges hatállyal.
A tagok névsora: Ágh István, Bertha Bulcsu, Bertók László, Bodor Adám, Csoóri Sándor, Csukás István, Dobos László, Esterházy Péter, Faludy György, Fejes Endre, Fekete Sándor, Gyurkó László, Gyurkovics Tibor, Határ Győző, Hubay Miklós, Illyés Gyula, Jókai Anna, Juhász Ferenc, Kányádi Sándor, Kertész Imre, Konrád György, Kuczka Péter, Lakatos István, Lászlóffy Aladár, Lator László, Lázár Ervin, Lengyel Balázs, Mándy Iván, Méray Tibor, Mészöly Miklós, Moldova György, Nádas Péter, Nemes Nagy Ágnes, Németh László, Orbán Ottó, Parti Nagy Lajos, Petri György, Pilinszky János, Rába György, Rákos Sándor, Ra- kovszky Zzuzsa, Sánta Ferenc, Somlyó György, Spiró György, Sütő András, Szabó Lőrinc, Szabó Magda, Szakonyi Károly, Takáts Gyula, Tandori Dezső, Tersánszky Józsi Jenő.
3. A vitákról
A Digitális Irodalmi Akadémia programját az indulás évében szélsőséges, sokszor indulatoktól sem mentes viták kísérték. 1999-ben - bár csöndesebben és ritkábban megfogalmazódó de továbbra is a program létjogosultságát megkérdőjelező véleményeket tapasztaltunk. (Minderről lásd a Sajtóvisszhang című rovatunkat.)
Ezen örökzöld vitatémák közül az első és legtöbbet vitatott kérdés a tagok kiválasztásának módja és az új tagok bekerülésének lehetősége. A megfogalmazódó véleményekből - főként az ellenvéleményekből — leszűrt tapasztalatok alapján utólagosan még inkább egyértelművé vált, hogy jelen évtizedünk irodalmi közéletében kifejezetten ésszerű és célszerű volt valamilyen automatizmust keresni az induló tagok kiválasztási kritériumának. Mégpedig olyan automatizmust, amely lényegében véve, azaz tendenciájában alkalmas a kortárs magyar irodalom legjelesebbjeinek néven nevezésére, még akkor is, ha ez a kritérium egy állami kitüntetés, amely magán viseli a mindenkori politika, kultúrpolitika véleményét és véletlenszerűségét. Valószínűsíthető, hogy nincs olyan elfogulatlan szakmai, irodalmi grémium, amely az irodalmi közélet megosztottságát ismerve, megkérdőjelezhetetlen, minden mérvadó szakmai fórumot kielégítő döntést tudott volna hozni. Nem beszélve arról, hogy már magának a grémiumnak a kiválasztása is legalább olyan vitákat kavart volna, mint a tagok kiválasztása. Arról pedig végképp nem beszélve, hogy az ilyen típusú, komoly felelősséggel járó, indulatos vitákat okozó döntésben való részvételt vajon ki vállalta volna, és egyáltalán vállalta volna-e tekintélyes, elfogadott, hiteles irodalmár, aki mellesleg, ha ezen kritériumoknak megfelel, esélyes lett volna magára a tagságra is.
Mert a tagság az eddigi életmű elismerése - és nemcsak eszmei, hanem anyagi megbecsülés is. És itt következik a második örökzöld vitatéma, mit és miért is kapnak ezek az alkotók. Felhasználási díjat - mégpedig a teljes életművük internetes közléséért, szerzői jogaik átadásáért. E felhasználási díj körül két szokatlan szempont okoz újraéledő félreértést.
Az egyik, hogy a program indulásakor megfogalmazott tervek, szándékok szerint ezt a felhasználási díjat az írók, költők élethossziglan kapnák. A másik pedig az, hogy az internetes közlést a közhiedelem oly mértékben szabadnak tekinti, hogy ott bárki bármit ingyen vagy akár önkényesen, az alkotó beleegyezése nélkül közölhet. Ezen a területen teljes mértékben hiányzik az etikus, jogkövető magatartás tisztelete, szárazabban fogalmazva nincs kialakult piaci értéke és ára az irodalmi (művészeti) alkotások közlésének. Az internetes közlésért a szerzői jogok tervezett élethossziglani fizetésének nagyvonalú és példa nélküli gesztusa egyben az állami mecenatúra új és szokatlan formáját jelenti, mely nem csupán elismer és megbecsül, hanem hozzájárul az alkotói szabadság anyagi alapjához, lehetővé téve kötöttségektől független művek megszületését.
Különösen azért nevezhetjük az állam részéről nagyvonalú gesztusnak ezt a programot, mert a létrehozása után távol tartja magát a beavatkozástól, és az írók, költők döntésére bízza az új tagok megválasztását, ami lehetővé teszi, hogy a társaság saját értékítélete szerint bővítse a kört, és nevezze meg kortársai közül e szabadságra legérdemesebbnek tartott társukat. Ugyanakkor az Akadémia elnevezésből fakadóan többen félreértik e társaság szerepét, azaz nagyobb hatás- és feladatkört tulajdonítanak neki, mint amit a valóságban a program megfogalmazott számára. Elvárnák, hogy Akadémiaként működjön. Az alapításkor használt Digitális Halhatatlanok Társasága (most nem kitérve a halhatatlanok elnevezésnek a tagok méltányolható szerénységéből fakadó megváltoztatására) jobban kifejezte e tagság mibenlétét.
Az állami mecenatúra másik haszonélvezője az internetes felhasználó, aki egyre több szerző egyre több művéhez és a róluk szóló információkhoz szeretne hozzájutni. Ezzel tulajdonképpen eljutottunk a legfontosabb kérdéshez, amely eddig szinte senkinek az érdeklődését nem keltette fel, hogy irodalmi szempontból tulajdonképpen mi is születik e program keretében. Egy strukturált szöveggyűjtemény, amely mellett a szerzők életrajza, fényképe, műveinek bibliográfiája és a róla szóló fontosabb művek, írások jegyzéke is megjelenik. A strukturált szöveggyűjtemény jelen esetben azt jelenti, hogy nem pusztán olvashatók a szövegek, mégpedig - szándékaink szerint - a lehető legpontosabb, forrásértékű szövegként, hanem előre meghatározott szempontok és ezeknek különböző variációja szerint lehet ezeket a szövegeket illetve ezekben a szövegekben keresni, amelyek - bárhonnan nézzük is - az elmúlt fél évszázad rendkívül érdekes művészi megfogalmazásai.
4. Az irodalmi előkészítésről
A tagok által kiválasztott szakértőkkel 1998. szeptember 1-jén tartott megbeszélésen tisztáztuk azon elveket és szempontokat, amelyek alapján megvalósul az egységes számítógépes feldolgozás, azaz a művek minél pontosabb szöveggel, formahűen jelennek meg és válnak elérhetővé az Interneten, és megbízható, egyre bővülő adatokat teszünk közzé mind a művekről, mind a szerzőkről, mind a róluk szóló irodalomról.
A szakértők névsora: Ablonczy László, Agárdi Péter, Angyalosi Gergely, Balassa Péter, Balogh Endre, Bárdos László, Bengi László, Bodnár György, Borsos Attila, Buda Attila, Cs. Nagy Ibolya, Csűrös Miklós, Dérczy Péter, Erdődy Edit, Ezsiás Erzsébet, Farkas László, G. Komo- róczy Emőke, Görömbei András, Gulyás Zsuzsa, Hafner Zoltán, Honti Mária, Kabdebó Lóránt, Kovács Sándor Iván, Köröspataki Kiss Sándor, Lakatos András, Margócsy István, Monostori Imre, Murányi Gábor, Nagy Eszter, Odorics Ferenc, Pécsi Györgyi, Pomogáts Béla, Pozsvai Györgyi, Radnóti Zsuzsa, Schiller Erzsébet, Stauder Mária, Stuber Andrea, Széles Klára, Szepes Erika, Tarján Tamás, Thomka Beáta, Urbán László, Várady Szabolcs, Vasy Géza, Veres András, Zsoldos Sándor.
A szakértői munka lényege a nyomtatásban megjelent magyar nyelvű művek hiteles, a későbbiekben forrásértékűnek tekinthető szövegeinek kiválogatása, a különböző kiadások összevetése, a kötetek előkészítése, az értelemzavaró vagy nyomdai hibák kijavítása, a digitalizált szövegeknek az eredeti művel történő összevetése, hitelesítése, mely utóbbi a mű egészének digitalizált változatára és részleges korrektúra elvégzésére vonatkozik.
A művek megjelentetésén túl célul tűztük ki, hogy tájékoztassuk a felhasználót a szerzőről és műveiről is.
Az életrajzok megírásánál arra kértük a szakértőket, hogy lehetőleg tömören, értékelő mozzanatok nélkül ismertessék a szerző életútját és pályaképét. A szerző műveinek bibliográfiája összeállításánál valamennyi önálló kötetben megjelent mű, a szerzőre, illetve műveire vonatkozó szakirodalom összeállításánál pedig a fontosabb írások felsorolását kértük.
A szakértők által írt és összeállított anyagokat elsősorban formai szempontok alapján javítottuk. Nem kívántunk az irányelveken túlmenően egységes szemléletet és stílust érvényesíteni, ugyanakkor nem kívántuk a feldolgozás mélységét sem a tervezettre korlátozni, azaz azon esetekben, amelyekben a szakértők már meglévő részletes bibliográfiát bocsátottak rendelkezésünkre, avagy megbízásukat túlteljesítve erre az alkalomra állítottak össze, azokat természetesen közreadjuk, még akkor is, ha ily módon bizonyos aránytalanságok keletkeznek.
Az előkészítés, a feldolgozás és megjelenítés során folyamatosan két korlátozó tényezővel kellett szembenéznünk.
- A pontos és hiteles adatok, utalások felkutatása, a bibliográfia és a szakirodalom feldolgozása során újra és újra szembesültünk a kritikai kiadás iránti igénnyel, amelyet természetesen nem vállalhattunk, az messze meghaladta kompetenciánkat, teljesítőképességünket, és végső soron a program céljait is.
- A kortárs irodalom műfaji sokszínűsége és műfaj elméleti tisztázatlansága, valamint a számítógépes feldolgozás igényelte egységesítés szinte megoldhatatlan kérdések tömegét vetette fel, amelyek eldöntése során igyekeztünk mindkét szempontnak megfelelni oly módon, hogy az egységesítés segítse a felhasználót a műfajok szerinti eligazodásban, ugyanakkor a minősítés megfeleljen az irodalomtudományi kritériumoknak is. Ezért a műfaji meghatározás jó néhány esetben nem olyan árnyalt, mint azt egy irodalmár elvárhatja, de el kellett tekintenünk az egyedi vagy csak néhány műre jellemző besorolástól, és a felhasználó feltételezett szempontjai szerint tágabban határoztuk meg az azonosságok kereteit. A szerző által adott egyedi besorolásokat többnyire a mű alcímében találhatják meg.
A digitalizált könyvek bibliográfiai leírása a kötetben szereplő főbb műfajokat tartalmazza, ezen túlmenően a kötetben lehetnek más műfajú művek is, ezeket az egyes művek műfaji meghatározásánál találhatják meg.
Az előkészítés során folyamatosan törekedtünk arra, hogy az egyes írók, költők művei megközelítőleg azonos ütemben kerüljenek digitalizálásra. E szempontunkat a felkért szakértők munkatempójából fakadó különbözőségek, a művek feldolgozásának eltérő bonyolultsága, valamint a posztumusz tagok örököseivel a kézirathagyatékról történő megállapodás időigénye miatt rendkívül nehezen, néhány esetben egyáltalán nem sikerült érvényesíteni.
5. A digitalizálásról
A program legtöbb újdonságot hozó, minden szempontból példa nélkül álló része a digitalizálás. A magas szakmai színvonal, az igényes irodalmi szempontok és a legkorszerűbb számítógépes megoldások egyidejű érvényesítése érdekében - az előkészítő egyeztetések, a szakmai szempontok kidolgozása után - 1998. augusztus 31-én együttműködési megállapodást kötöttünk a Neumann János Digitális Könyvtárral, amely kidolgozta, illetve kidolgoztatta az SGML szabvány előírásainak megfelelő adatstruktúrát (DTD), a digitalizálási előírásokat, megtervezte és feltöl- tötte az adatbázist, elvégezte a kezelőfelület programozását és 2000. május 31-től szolgáltatja az Interneten a DIA anyagát - minden külön térítés nélkül.
Az irodalmi művek digitalizálására 1998. szeptember 9-én meghirdetett nyílt közbeszerzési pályázatot a FreeSoft Kft. nyerte, amellyel 1998. november 23-án kötöttünk szerződést, miszerint az előkészített nyomtatott szövegeket az előzetesen kidolgozott egységes adatstruktúra (DTD) alapján az SGML szabvány (ISO 8879-1986) előírásainak megfelelő formátumban dolgozza fel. Az elfogadható hibahatár szerzői ívenként négy hiba.
A digitalizálás során a feldolgozás alapja a művek kötetbe szerkesztett változata. Minden egyes mű (regény, vers, dráma, esszé stb.) önálló fájlba kerül, minek következtében ezek önállóan is megjeleníthetők, illetve a későbbiekben az egyes szerzők valamennyi kötete a feldolgozott fájlokból - az esetleges szövegeltéréseket jelölve - összeállítható lesz anélkül, hogy újra kellene digitalizálni az egyes műveket.
A digitalizálás során a megjelenítéshez szükséges valamennyi, a DTD-ben meghatározott formai elemet jelölni kellett annak érdekében, hogy az eredeti formához hűen adjuk vissza a műveket, valamint minden olyan tartalmi jellemzőt is jelölni kellett, amelyek a felhasználó számára a keresés szempontjából érdekesek lehetnek.
Az egyes kötetek tartalomjegyzékének megjelenítése érdekében valamennyi digitalizált könyvben olyan egységes címstruktúrát alkalmaztunk, amely segít az egyes kötetekben azonos módon tájékozódni.
6. Az ütemezésről
A szakértőktől átvett 419 műből eddig 243 kötetet digitalizáltattunk. A munka méretét és bonyolultságát érzékeltetendő, ez azt jelentette, hogy olyan kiadóként dolgoztunk, amely egy év alatt 243 kötetet készített elő a nyomdai munkákra (digitalizálás), minden egyes kötet minden egyes művét azonosíthatóvá tette a digitális feldolgozáshoz és az internetes közléshez, korrektúrázta vagy korrektúráztatta (többször is) ezt a 243 kötetet (mintegy 3 900 szerzői ív), ellenőrizte 243 kötet digitalizálásának szabvány szerinti feldolgozását, miközben elvégezte minden egyes kötetben minden egyes mű (vers, novella, elbeszélés, esszé, napló, önéletrajz, regény, kisregény stb., a határtalan írói fantázia alkotta lelemények, nem igen besorolható egyedi művek) műfaji besorolásának irodalomtudományi helyességét és azonosítását, valamint a szerkezeti jellemzőket (a formai megjelenítés minden egyes részletét, mint pl. cím, fejezetcím, cikluscím, alcím, ezek különböző variációinak és szintjeinek, bekezdés, a versek sorainak, szakaszainak, a sorok behúzásának, a kiemeléseknek stb., az ajánlás, alcím, lábjegyzet, keltezés, stb. jelölésének helyességét, pontosságát).
A minőségi követelmények szigorú betartásának és betartatásának a következményeként a tervezetthez képest lassabban jutottunk el az internetes megjelenésig. Meggyőződésünk szerint azonban egy ilyen jelentős összegű irodalmi támogatás eredményeként létrejövő, az egész világon egyedülálló vállalkozás esetében nem tehettünk semmilyen szakmai és minőségi engedményt, és mondhattunk le kitűzött célunkról - mely szerint a megvalósítás során csakis a program irodalmi rangjához illő színvonal az elfogadható.
A megjelenítés egységesítésének, formalizálásának nehézségét jellemzi a drámák feldolgozása: ahány drámakötet, annyi kiadói, tipográfiai konvenció a tagolásra, a szereplők, a színi utasítások, a cselekményre vonatkozó utasítások megjelenítésére, amelyeket - abban az esetben, ha egységes szerkezetben és egységes szempontrendszer szerint szeretnénk ezeket a jellemzőket jelölni, megjeleníteni és kereshetővé tenni - formailag át kell szerkeszteni.
Talán még plasztikusabban érzékelteti gondjainkat a címek hierarchiájának kérdése. Az eredeti becslés szerint mintegy ezer kötetet tartalmazó szöveggyűjtemény egységesen jeleníti meg valamennyi kötet valamennyi művének címét, alcímét, gyűjtőcímét, a fejezetcímeket, a ciklus- és alcikluscímeket, a versciklusok címeit stb. - azaz a címek hierarchiájában azonos szintre besorolt címeket. A besoroláson, azaz az irodalmi minősítésen túl ebbe az elméleti hierarchiába az írók, költők egyéni leleményeit, műveik sajátos struktúráját is be kell illeszteni, amelyek szerzőnként, kötetenként a legváltozatosabb megoldások lehetőségét vetik fel. A számítógép (és használója) viszont csak az egységesített szempontokat tudja érvényesíteni.
Reméljük, hogy szándékaink megvalósultak, és örömmel böngészi Ön is a most már gyorsabb ütemben gazdagodó választékunkat.
7. Az internet szolgáltatásról
A Digitális Irodalmi Akadémia program Internet szolgáltatója a Neumann János Digitális Könyvtár (a Neumann-ház), amely a program indulása óta részt vesz a számítógépes szövegfeldolgozáshoz, illetve a hálózati szolgáltatáshoz kapcsolódó feladatok tervezésében és megvalósításában.
Az internet szolgáltatás két fő vonulata a Digitális Irodalmi Akadémia tagjainak élete és munkássága; illetve a DIA program keretén belül digitalizált művek.
A DIA adatbázis célja a kortárs irodalmi művek megismertetése, népszerűsítése. A szolgáltatás megtervezésekor abból a meggyőződésből indultunk ki, hogy a felhasználó magukra a művekre kíváncsi, ezeket akarja olvasni, ezért alapvetően minden keresési művelet az irodalmi alkotásokhoz vezeti el az olvasót.
Az írók, költők életútja a lehető legegyszerűbb módon érhető el: rá kell kattintani annak a nevére, akire kíváncsiak vagyunk. A szerzői jogok betartására vonatkozó figyelmeztetés után rögtön a keresett író, költő fényképe és életrajza jelenik meg a képernyőn. Innen választhatjuk ki a lista további elemeit: a szerző eddig megjelent műveiből összeállított bibliográfiát, a róla szóló szakirodalmi publikációk listáját, az adatbázisban megtalálható digitalizált könyveinek a felsorolását, és megismerhetjük a DIA programban a szerző életművét gondozó irodalmi szakértőt.
A digitalizált könyvek listája már az adatbázisba vezet: a címre kattintva a képernyőn rövid időn belül megjelenik a kiválasztott könyv címe, illetve az egy művet tartalmazó könyvek (például a regények) szövege. A több művet tartalmazó kötetekből az egyes művek a tartalomjegyzékből hívhatók be.
Egyszerű keresés
Az Egyszerű keresés szempontjai: szerző, cím, műfaj, kiadó, a megjelenés helye és éve, szövegrész. Fontos tudni, hogy a papirusztekerccsel jelzett mezőkben az ikonra kattintva láthatóvá váló listából kell kiválasztani a keresési szempontot. Ha több mezőt töltünk ki, a rendszer ezek együttes előfordulását (ÉS kapcsolatát) fogja megkeresni. Más halmaz- művelettekkel az Összetett keresésben dolgozhatunk.
A szerző nevét a listáról kell kiválasztani; egyúttal ez azt is jelenti, hogy az Egyszerű keresésben vagy egy kiválasztott szerző műveit keressük, vagy - ha nem választunk ki nevet a szerzői listáról - az összes szerző műveire vonatkozik a többi mezőben megadott keresési szempont. Több szerző műveit egyidejűleg az Összetett keresésben találhatjuk meg.
Az Egyszerű keresésben egyszerre több mezőt is kitölthetünk: megkereshetjük például azokat a regényeket, amelyek a Magvető Könyvkiadónál jelentek meg a 70-es években, és a szövegükben szerepel az ég szó.
A címek keresésekor meg kell adni, hogy a teljes címet vagy címtöredéket, illetve hogy egy könyv vagy egy mű címét keressük. Alapértékként a könyveim van megjelölve - ne felejtsük el a másik gombot megnyomni, ha konkrét műveket akarunk a találati listában látni. Ha a töredékeim melletti gombra kattintunk, a rendszer automatikusan jobbról csonkolja a szöveget: ezt a keresési módszert akkor érdemes választanunk, ha hosszú címet keresünk, és takarékoskodni akarunk a szöveg beírásával. Az Engedjétek hozzám jönni a szavakat címből például elegendő annyit beírni: „engedj”. #
Az Egyszerű keresésben meg kell adni, hogy találatként a könyvek vagy a művek címe jelenjék-e meg. Az Összetett keresésben ugyanerre a kérdésre mindig a művek jelennek meg. A szöveges keresés nemcsak egyes szavak, hanem maximum négy szóból álló karakterláncok keresésére is szolgál. Ebben a mezőben a művek címében előforduló szavakat is megkereshetjük.
Összetett keresés
Az Összetett keresés formabontó grafikai megoldása is sugallja, hogy itt a megszokott megoldásoktól eltérő módon, és a szokásosnál lényegesen több szempont alapján folytathatjuk a keresést.
A kereső szempontok beírásához rá kell kattintani a képernyőn látható cédulára. A listából egérrel kell kiválasztani a keresendő mezőt, alá beírni a keresett szót, szótöredéket, majd a kitöltött cédulát át kell húzni az „asztallapra”. Ha több szempontot keresünk egyszerre, további három cédulát tölthetünk ki.
A keresési szempontokat a Boole-algebra kínálta halmaz-műveletekkel kombinálhatjuk egymással. A rendszer „erősorrendben” hajtja végre a keresést: elsőként a NEM (vagy DE NEM), ezután az ÉS, legvégül a VAGY kapcsolatok szerint képzi az eredményt.
A NEM kapcsolatot a ceruzára kattintva hozzuk létre; ekkor a cédula jobb alsó sarkában egy piros X jelenik meg. Az ÉS, illetve a DE NEM kapcsolatban álló cédulákat egymás alá, a VAGY kapcsolatban lévőket pedig egymás mellé kell helyezni. Például ha keressük azokat a műveket, amelyek címe z betűvel kezdődik, de nem Bodor Adám írásaira vagyunk kíváncsiak, akkor az egyik cédulán válasszuk ki a mű címe mezőt, írjunk be egy z betűt, a másik cédulánál pedig kattintsunk a ceruzára, az X. Y. szerző művei szemponthoz írjuk be: Bodor. A találatok között Bodor Ádám A Zangezur hegység című műve nem szerepelhet.
A különböző szempontokat úgy kombinálhatjuk, hogy az együttesen keresendő cédulák szélét összeérintjük; az így összekapcsolt feltételeket a rendszer együttesen kezeli, és a további műveleteket ennek eredményére vonatkoztatva számolja ki. Például keressük azokat a műveket, amelyeket Határ Győző vagy Lászlóffy Aladár írt, de műfajuk nem vers: ekkor a két szerző nevét kiválasztva előbb létrehozzuk a közös halmazt, majd ebből kivonjuk a verseket.
Már az első cédula kitöltésekor elkezdődik a keresés, amelynek számszerű eredménye a cédula alján meg is jelenik. Ez a szolgáltatás különösen hasznos lehet, ha nagy halmazok keletkeznek; így menet közben mód nyílik a szűkítésre. A végső találati eredmény az „asztal” jobb alsó sarkában látszik; itt tudjuk megjeleníteni a találatokat is.
Az adatbázis óriási mérete miatt az Egyszerű keresésben egyáltalán nincs, az Összetett keresésben pedig csak korlátozottan van mód az egyes mezők tartalmának a megtekintésére (vagyis a böngésző keresésre). Az Összetett keresésben az ajánlás, a mottó, a mű keletkezésének helye, illetve ideje, a szerzői utasítások stb. mezőbe írt % jellel valamennyi találatot kiírathatjuk.
További fontos tudnivalók
A DIA lekérdezéséhez csak azokkal a böngészőkkel érdemes hozzáfogni, amelyek támogatják a Java alkalmazásokat. Optimálisan az Internet Explorer 5-ös, illetve a Netscape 4.7-es verziójával működik a kereső-, illetve a megjelenítő program. A kis- és nagybetűket, illetve a hosszú és rövid magánhangzókat az indexekben nem kezeljük külön.
Az alapértelmezés szerint a találati listán belüli rendezés a szerzők betűrendje. A kezdő névelőket besorolási elemnek tekintjük. A találati lista fejlécében látható gombra kattintva más értéket is ki lehet választani: ekkor a szerzők, a kiadók betűrendje vagy a megjelenési év szerint lehet rendezni az adott halmaz elemeit. Az egyes műveket tömörített formában le lehet tölteni. A Részletes adatok között megadtuk a tömörítetlen HTML, illetve a tömörített zip fájl méretét.
Annak érdekében, hogy a találati listából könnyen vissza lehessen térni a kereséshez, a keresési szempontokat mindaddig megőrizzük, amíg az olvasó a Frissítés (Reload) gombra kattintva üres űrlapot nem hív be. Az egyes mezőkbe kattintva ki lehet törölni, illetve módosítani lehet azok tartalmát.
8. A program munkatársai
A program felelős vezetője: Magos György. Kortárs Irodalmi Központ: Andor Csaba, Bakó Éva, Falcsik Mária, Kendrey Beatrix, Novák Henrietta, Radics Péter, Rácz Christine, Sándor Tibor, Schulcz Katalin. Neumann János Digitális Könyvtár: Tószegi Zsuzsanna, Szalai Attila, Vajda Mária. Honlapterv: Webstar Csoport - Laborci Gergely. Digitalizálás: FreeSoft Kft. - Nemesbüki Miklós, Sóthy Éva, Tárkányi Tünde, Zámbó Péter. DTD és megjelenítő program: Step Kft. - Czinkos Zsolt, Berkó Péter, Kojnok Krisztina. Internet cím: www.irodalmiakademia.hu.
Megjelent a Hungarológia 2000/1-2. számában