Nemrég egy ferences templomfolyosó falán észrevettem egy rajzot: Szent Ferenc ministrál, egy ferences pap misézik, magasra mutatja föl az Urat. Ferenc bal tenyere kinyújtva a mellén, jobbjában kolomp, kondít egyet, lehajtja a fejét. Az Úr fölszáll, Ferenc leszáll a maga mélyére. A két pont közti feszültségben láthatatlanul izzik a Lélek. Pünkösdi pillanat. Ama első pünkösd óta folyton jár a Lélek a világban, az időben, az emberekben. Az egyházban, a liturgiában, a szív sóhajtásaiban. A Természetben. A Teremtésben. A Nem látható Világban. Nyomot hagy a Lélek mindenütt, merthogy ott fú, ahol akar, azt jelenti, bejár mindent és mindenkit. [...]
