El nem veszítettem, meg nem találtam,
veszíthetetlen s nem található,
csak annyi sejthető, hogy létezik
a „most”-nak mondott tűhegy-pillanat
be-betömődő hasadékában.
Van-e honnanja és van-e hovája,
ha se így, se úgy nem kereshető,
s megszólalna-e ha kérdezem?
Felfedezhető-e? Vagy a kérdező,
ő volna maga, aki kérdezi?
Az elveszített s nem található?
Tű volna ő a szénakazalban?
A sosem volt, ám elpárolgó tó?
Most én kérdezem, s vélem, hogy vagyok,
– még el nem veszett és található –
nem lehetek hát véle azonos,
hiszen alig pár pillanatnyi most
választott el, hogy újra hamarost
kérdezzem a nem lelt elveszettet.
Szerkesztettem a logikai térben
jócskán csavaros ürge-labirintust?
Valahány szavam száraz és ropog,
s bár nem nekem szánt ugart művelek,
a tő gyökében tapogatok…
